Lassan két hete lesz annak, hogy hihetetlen dolog történt velem: rátaláltam egy zenei unikumra, amit nagyon régóta kerestem már, reménytelenül. Hat éve, hogy egészen pontos legyek - akkortájt láttam ugyanis a filmet, ami kiütötte még Peter Griffint is. - A főcímdalt pedig nem kevésbé legendás énekesnő énekelte fel ehhez a kissé bárgyú, ámde a maga 80's módján azért kifejezetten szórakoztató mozihoz, mint egy bizonyos Belinda Carlisle. Mielőtt azt állítanád, hogy még nem hallottál róla - hát persze, hogy találkoztál már a nevével ... 

Pedig jobb lenne, ha erről a dalról ugrana be. Vagy épp erről. Esetleg erről. De leginkább és legelsősorban is: erről... - Várjunk csak: mik ezek az idióta hangok a háttérben? - Nos, igen, ez itt a fő probléma. A Mannequin emlegetett főcímdala (vagyis ez a tétel itten) eddig csak a filmből kivágott hangsávként terjengett a neten, a hozzá társuló igencsak idegesítő zörejekkel egyetemben - plusz félbevágva. Pedig sokan nálam már jóval régebb óta vágytak rá, hogy hallhassák az egészet, a maga teljes szépségében és pompájában...

Nos, ez valósult meg a világ számára pár hónapja, számomra meg pár napja, amikor rezignáltan beírtam a keresőbe a szokott címet, és legnagyobb hitetlenkedésemre az első helyen dobta ki ezt a videót: 

A kedvenc BC-dalom végre teljes egészében felkerült a netre - pedig maga az előadó (érthetetlen módon, amúgy) nem kedvelte, és épp ezért évtizedekig lappangott valahol... - Nos, ekkor jutottam el arra a következtetésre, hogy tényleg nem létezik lehetetlen...

És két nap múlva: elindítottam ezt az oldalt... :)