A Genesis 1986-ban összerakott egy zseniális alapvetést arról, hogy mi a bajuk a világgal fejlődésének éppen kortárs szakaszában. A dalhoz pedig egy legalább annyira zseniális alapvetésként értékelhető klip is készült, ahol Gaddhafi-tól Madonnán át Margareth Thatcher-ig puppet képében mindenki megjelenik*, aki a nyolcvanas években valamennyire is számított. És akkor még nem is beszéltünk a vidáman és önfeledten húrokat tépő II. János Pálról és a rubik kockával babráló Leonard Nimoy-ról. Ráadásul a középpontba magát Ronald Reagan-t helyezi, akinek lidérces álmaként látjuk megvalósulni az egész there's too many men, too many people making to many problems évtizedet.

Nos, távol álljon tőlem mindenfajta belemagyarázás, de szerintem ez a posztmodern műremek elsősorban és ténylegesen is arról szól, hogy, amellett, hogy a mi világunk valószínűleg nem kifejezetten a lehetséges világok legjobbika, a kegyetlen mennyiségű kép- és infóáradat, a mindent átható és mindenen átszivárgó showbiz, és a teljes mértékben kizökkent idő (koyaanisquatsi) bizony őrült egy ezredvégi kombót teremtett a mi egyszerűnek gondolt, hitt vagy feltételezett életünkből. Nem buzdít semmiféle establishment ellen, inkább csak röhög egy jót az egész reménytelen állapoton (ahogy a Genesis nem egyszer megteszi ezt más dolgokkal is). 

Ezzel szemben egy chicago-i metálos kollektíva, a Disturbed, 2008-ban, az occupy és az anonymus nagy felemelkedésének, s az ennek okául szolgáló, a legújabb világgazdasági válság kitörésének évében gondolt egyet, és feldolgozta ezt a számot, elég markáns próféciát alkotva belőle a világ hatalmainak bukásáról és az emberiség győzelméről a jelenlegi civilizációs, gazdasági és politikai status quo felett (amit egyenesen a permanens háború képeivel jellemez**). A dallamos, de meglehetősen kemény anyag érdekessége abban keresendő, hogy az eredeti alapmű ironikus-vitriolos felhangjából hogyan formál dühöt és haragot, amellyel az ellen az establishment ellen támad, amin Phil Collins-ék még igencsak visszafogottan gúnyolódtak: 

De úgy tűnik, még ez sem volt elég. Az In Flames is bejelentkezett ugyanis a saját verziójával, ami a szövegrészt death metalos ordítozássá degradálta - bár a svéd banda az instrumentumokon kétségtelenül szépen muzsikál, és a felpörgetett ritmus is tetszetősen zakatol a háttérben. Itt már bajos volna bármi új üzenetet keresni, vagy kikövetkeztetni, hogy az alap vajon a Genesis, vagy inkább a Disturbed volt-e. Szóval csak benyomom ide, és hagyjuk is az egészet a fenébe:

______________

* Ugye most már tudjuk, honnan vették le az Uborka készítői a politikai saláta stílusát? 

** Vicces hogy Putyin, aki 2008-ban még benne volt a nagyhatalmi buliban, azóta kiiratkozott a csapatból... Bár a legkevésbé sem biztos, hogy véglegesen...