Ennyivel szolgálhatok mára, de, úgy vélem, ez is önmagáért beszél. 

A nóta ugyebár feldolgozás: a The Beatles I'm the Walrus című anyagának Frank Zappa-féle újraértelmezése. Nincs szó azért annyira számottevő parafrazeálásról - mindössze a klasszikus és csöppet depresszív alapokat pörgették fel kicsinyég. Csak éppen annyira, hogy igazi örömzene kerekedjen belőle, ahol számos kiváló muzsikus játszik alá a szerintem egyébként füves cigit toló Zappának és a tőle 10 éves együttműködés után éppen ebben az évben búcsúzó, zseniális hangterjedelmű Ike Willisnek. 

Az 1988. május 17-én megrendezett koncert anyaga egyébként dvd-re is felkerült, itt pedig meg is nézhetitek, ától cettig (ahogy a régi jó germanizmus szerint mondani szokták). Az ilyen régi jó Zappa-szeánszoknál csak azt sajnálom jobban, hogy az Ossian legendás debreceni koncertjén nem lehettem jelen. Meg, ha már jazzrock, még a Syrius és a Kex performanszai esetében van hasonló rosszérzésem. De ez már nem erre a lapra tartozik...