Nem akármilyen beszélgetést ajánlanék a szíves olvasók figyelmébe, amelynek mindhárom résztvevője megérdemli osztatlan figyelmünket!
Módos Péter: kétségtelenül remek televíziós személyisége volt a korszakának, a Pulzus nevű (mai anyagunknak is helyet adó), igen közkedvelt könnyűzenei projectnek volt a mindenese.
Sugár András: nem kevésbé neves riporter volt, elsősorban külpolitikai kérdésekkel foglalkozó adásokhoz készített anyagokat.*
Erdős Péter. Hát igen, ilyen számokat írtak róla annak idején, pedig akár regényeket is lehetne. A "popcézár", a Magyar Hangemezgyártó Vállalat vezetője rendkívüli közgyűlöletnek örvendett a társadalom széles köreiben, minthogy igencsak kényesen megszűrte a "támogatott" és "tűrt" zenekarok körét.**
De hagyjuk most őt (lesz még róla elég szó): inkább nézzük a mai felvételünk tanulságait. Nos, az egész sztori kiindulópontja az lehetett, hogy Sugár a Hétben felvetette, a nézők közül sokan panaszkodnak a külföldi vinyl-ek irreálisan magas árára. Erre Erdős viszont megjegyezte, hogy nagyon drága ám egy frissen megjelent nyugati hanglemez kiadásának jogait megszerezni itt, a keleti blokkban.
Arra persze nem tért ki, hogy az egész arról szól, hogy a felvett államadóságok és a KGST doktrínái miatt mesterségesen szinten tartott keleti piac az oka ennek a nagy drágaságnak. No meg arra sem, hogy nemcsak Bonnie M-et vagy Pink Floyd-ot hoznak ám be a magyar feketepiacra (amit az említett jelenség tartott életben ekkoriban), hanem mondjuk Ramones-t, Sex Pistolst, vagy akár Siouxsie-t. Meg még egy csomó dolgot, amitől az elvtársak jóakaratúlag megóvták a hazai fiatalságot...
Aztán az is vicces, hogy a műsor végén még egyszer szót kérő EP a Neoton Famillia, Szűcs Judit és a Locomotiv GT külföldön megjelentetett hanglemezeit rángatta elő, mondván: azért mi is adunk valamit a világ zeneiparának! - Vicces, hiszen: a Neotonos Csepregi Évával való viszonyuk sosem volt titok, Szűcs Judith sztárságában Erdősnek óriási munkája feksik, Pressert pedig (szegényt) valamiért egyszerűen imádta és elhalmozta szeretete megannyi jelével (amit ő mondjuk szívesen megspórolt volna)...
Végül meg kell említenem azt is, hogy a műsor vendégei milyen kedvesen fényezik egymást - miközben persze azért kiérezni az iróniát a mézes-mázos sorok közül...
_______________
* Itt egy beszélgetés vele a Zárórából, itt pedig egy Alindánál lényegesen vehemensebb műsorvezetővel (meglepetés).
** Persze amúgy nem csinált mást, mint bármelyik más lemezgyártó cég vezetője a világban (akikről Joan Jett már mindent elmondott ebben a dalban). Csakhogy nálunk az MHV volt az egyetlen könnyűzene terjesztésével foglalkozó, állami és monopol helyzetű "vállalkozás" (ilyen helyzetben azért elég mókásan hangzanak az effajta kapitalista szabadversenyre utaló kifejezések). Ezért ő egyeduralkodóként könnyedén ittasodhatott meg a hatalomtól., és küldhetett bizonyos, az ízlésének nem megfelelő zenekarokat egyszerűen karanténba (gondolok itt nemcsak az amúgy fű alatt terjedő undergroundra, a Ricsére, de akár még Cserháti Zsuzsára is...)
