A '78-tól 2007-ig szakadatlanul pályafutó LA-i zenekar, ami tulképpen egy brit tornacipő-típusról kapta a nevét, egy a kedvenc évtizedünk jellegzetes útravágyódását megidéző klipjével került ma a terítékre, már a legelején beúszó Flashdance-plakáttal (1983-ban vagyunk), mérsékelten szürreális medencés házibulival, fílinges indián-rezervátumos képsorokkal, miközben egy remek road movie-t rögtönöz a szemünk láttára, egy meglehetősen frappáns, ütős csattanóval a végén. Nyomatékosan felhívnám a figyelmet amúgy a magával diskuráló Axel Rose-ra 0:33-tól, a micisapkás pasas fejére 02:17-től és a brilliáns, szimbolista, a nézőt a mindenhol szembejövő elmúlással ütköztető montázsszekvenciára 01:20-tól...

Ahányszor végignézem, úgy küld egyre több mérföldnyire a gondjaimtól ez az anyag - pazar és abszolút testreszabott kis műremek a blogindításhoz...